H-7570 Barcs, Széchenyi u. 22.
+36 82/463-207
A barcsi múzeum a helyi Honismereti Kör lelkes amatőreinek odaadó munkája valamint sok helyi felajánlás és társadalmi munka eredményeképpen nyitotta meg kapuit 1979. december 6-án. Mivel maga Barcs is ugyanabban az évben lett nagyközségből várossá, ezért elmondhatjuk, hogy a várossal egyidős múzeummal rendelkezünk.
A város múzeuma hamarosan beilleszkedett a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága által működtetett múzeumi egységek közé.
A 80-as évek elején a pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának kezdeményezésére megindult a Barcsi Ősborókás Természetvédelmi Terület kutatása. Ennek köszönhetően Barcs lett a Somogy megyei természettudományi muzeológia központja, s a megye első természettudományi muzeológusa is a városban kapott állást.
1985-ben készült el a Barcstól 20 km-re fekvő Lakócsán a horvát nemzetiségi tájház, mely a Barcs környéki horvátság hagyományos tárgyi kultúráját mutatja be. A nyolcvanas évek végén Orzsi Zoltán és N. László Endre révén a néprajzi, Rózsás Márton révén pedig a helytörténeti és régészeti kutatások is új fordulatot vettek.
Az 1989-90-es rendszerváltás intézményünk számára is új lehetőségeket hozott. A megyei múzeum a jelentősen lecsökkentett költségvetés miatt a barcsi múzeumot a marcali, a csurgói és a siófoki múzeumokhoz hasonlóan átadta a frissen alakult helyi önkormányzatnak. Az 1992-től helyi fenntartású múzeum régészeti gyűjteménye megyei szinten gazdagnak mondható. Az összegyűlt régészeti leletek nemcsak az ásató régész figyelmét keltik fel, hanem más szakemberekét is. Több tudományos közlemény, szakdolgozat jelent meg eredményeinkre támaszkodva.
A helytörténeti tárgyi és dokumentációs gyűjtemény elsősorban Barcsra vonatkozó anyagot őriz. Jelentős szerepet kapnak a jelen – későbbiekben a múltkutatás alapját jelentő – dokumentumai: barcsi cégek, intézmények és családok iratanyagai. Egyre több hagyatékot ajánlanak fel – ajándék és vásárlás formájában is – a Dráva Múzeumnak.
A néprajzi gyűjtemény közel háromnegyed részét nemzetiségi (német és horvát) falvak anyagai képezik. Az utóbbi időben kezd kiegészülni a nemzetiségi néprajzi anyag a cigányság tárgyi anyagával. Gazdag gyűjteménnyel rendelkezünk a Dráva mente horvát viseleteiből és különféle háziszőttesekből. Nagy figyelmet szentelünk a hétköznapok tárgyi világának, a mindennapi használati és a gazdasági eszközöknek is. A gyűjtemény több éves stagnálás után az elmúlt esztendőben ismét jelentős mértékben gyarapodott.
A képző- és iparművészeti gyűjtemény rendszeres gyarapodását a Barcsi Nemzetközi Művésztelepen készült és a városnak ajándékozott munkák jelentik. A gyűjteményt helyi alkotó és kiállító művészektől vásárolt festmények, grafikák, kisplasztikák is gazdagítják.
1991 óta egységes muzeológiai adattár, könyvtár, fotótár áll a kutatók és múzeumlátogatók rendelkezésére. Az adattárban a feldolgozatlan, publikálatlan tudományos kutatások, feltáró munkák találhatók; itt kapnak helyet az újságcikk gyűjtemények és településünket érintő szakdolgozatok is. Fotótárunkban az archív felvételeken kívül a tudományos kutatómunka „melléktermékei” (ásatási fotók, tárgyfotók) találhatóak, de igyekszünk megörökíteni minél több régi épületet, a város jelentősebb eseményeit, arculatának változásait. Könyvtárunknak is több funkciót kell ellátnia. Helyismereti gyűjteményként összegyűjti a megyére, a Dráva folyóra, a régióra vonatkozó könyveket. Speciális szakkönyvtárként a múzeumban működő szakmákat segítő szakirodalom beszerzésére vállalkozik.
2004-re a múzeum gyűjteményének 100 %-a bekerült a számítógépes nyilvántartásba.
Barcs múltja és jelene (állandó kiállításunk)
Állandó kiállításunk Barcs életét és kultúráját mutatja be a kezdeti időktől egészen a közelmúltig. Ennek megfelelően először azokat a régészeti leleteket mutatjuk be, amelyek Barcson és környékén kerültek elő, és bepillantást engednek a történelem előtti időkben itt élt emberek életébe. A régészeti lelőhelyeken legnagyobb számban a mindennapi élet eszközei, tárgyai kerülnek elő. A vitrineket szemlélve bepillantást nyerhetünk elődeink otthonaiba is. Zömében kerámiákat látunk, melyeknek anyaga évezredekig ellenállt az idő rombolásának. Egy-egy jellegzetes kerámia alapján a lelőhelyek kora meghatározható.
A török hódoltság időszaka (1526-1686) Barcs történetében kétszeresen is fordulópontot jelent. Egyrészt mivel a gyakori dúlások és fosztogatások következtében a lakosság elmenekült, illetve teljesen kicserélődött, Barcs három nemzetiségű településsé vált, másrészt pedig a hódoltság végét követő időszaktól már nem csak tárgyi, hanem írásos történeti dokumentumok is nagyobb számban maradtak fönn. A hódoltság idején fennállt barcsi török palánkvár a város legjelentősebb régészeti lelőhelye, amelynek teljes feltárása napjainkban is folyik.
A környék népének életében meghatározó szerepet játszott a Dráva folyó. A varsa, a szigony és a vetőháló a hagyományos halászat nélkülözhetetlen eszközei voltak. Munkaeszközeiket a halászok halászládában tárolták. Az egyik utolsó barcsi halász ládája és fényképe is kiállításunkat gazdagítja.
A céhek a kézművesek nagy hatáskörrel rendelkező, szakmánkénti testületei vagy egyesülései voltak a feudalizmus korában. Rendkívül zárt, szigorú szabályok között élő közösségek voltak. Élükön a céhmester állt, aki a céh összetartozásának jelképeit, a céhládát, a védőszent szobrát, a céhkancsót stb. őrizte. A kiállításban látható a Barcsi Vegyes Céh által Resetár János takács legény számára 1840-ben kiállított Vándorló Könyv. Ez a dokumentum őrizte meg a céh addig ismert egyetlen, vörös viaszba nyomott pecsétlenyomatát.
Takácsok és parasztasszonyok egyaránt készítettek különféle ruhákat és szőtteseket. A kész textilt színes hímzéssel díszítették. A barcsi díszítőművészetre jellemző motívumgazdagság és sokszínűség a városunkban lakó különböző etnikai csoportok együttes jelenlétének köszönhető. A török kiűzésére irányuló felszabadító háború alatt teljesen elnéptelenedett Barcsra ugyanis a 18. század folyamán magyarok, németek és horvátok is költöztek, akiket a 19. században a beás cigányok követtek. A több nemzetiség által lakott Barcsnak tehát közel 300 éves hagyománya van.
A kiállítást lezárásaként a polgári családok életéből villantunk fel részleteket. Azt a jelentős változást szeretnénk érzékeltetni, mely a Barcson is megjelenő polgárságnak volt köszönhető. Fejlődött a kereskedelem, a vasúti közlekedés és a drávai hajózás, valamint több jelentős üzem is létesült. A településen pezsgő társadalmi élet folyt. Barcs 20. századi fejlődése az 1979. évi várossá avatásában csúcsosodik ki.
A múzeum fő feladata az, hogy a kulturális értékeket gyűjtse, megőrizze, tudományosan rendszerezze és átörökítse az utókor számára. A tárgyi kultúra eszközeinek szakszerű gyűjtése, őrzése és bemutatása mellett igen fontos eszközei ennek a munkának a különféle múzeumi kiadványok. Ezeken keresztül ismerhetik meg az érdeklődők az intézményben folyó szakmai munkát, munkatársaink kutatási eredményeit.
A Dráva Múzeum az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül. Személyi és tárgyi feltételeink sokat javultak, s ma már több területen meghaladják a kisvárosi viszonylatban megszokottakat.
A barcsi múzeum Gyökerek című kiadványa 1992 és 1996 között összesen 5 számot ért meg. Ezt követően 2003-ban jelent meg újból, immár bővebb keretek között és változatosabb tartalommal. Az idei számot a város és a múzeum közös – negyedszázados – jubileumának jegyében íródott. Másik kiadványunk a Dráva Menti Füzetek. Új számunk témája a barcsi zsidóság története.
